Skip to content

Bonaparte.hu : Sopron másképp...

Hírmorzsák

Sopron - mesék - borok - élmények - egy soproni polgár vallomásai.
 
You're here:Kezdőlap arrow Cikkek arrow Jumurdzsák Sopronban
Jumurdzsák Sopronban PDF Nyomtatás E-mail
Az elmúlt két hétben közelebbi kapcsolatba kerültem a török néppel. Kultúrájuk, történelmük megfogott és rögtön kíváncsi lettem, vajon Sopron milyen emlékeket őrzött meg abból az időszakból, mikor igen közel esett egymáshoz városunk és a török birodalom.

Először 1529-ben jelentek meg a törökök a város előtt, majd 1532-ben másodszor. Szulejmán szultán történetírója ez utóbbiról emlékezik meg és felnagyítva a török eredményeket  Sopron meghódolásáról ír. Ami a valóságban nem így történt. Más történelmi  leírások alapján tudjuk, hogy a törökök igen csak sok kárt, bosszúságot okoztak bármikor feltűntek Sopronnál. Elhurcolták rabszolgaságba az embereket,de a magyarok is fogságba vetették őket, Sopronban is több török rabszolga volt, akik közül párat meg is kereszteltek. A magyar és török rabszolgák helyzetéről Kovács József ír, Török rabszolgák Sopronban, soproniak török rabságban a 17. században címmel a Soproni Szemle 1959/1-es számában. Ebből megtudhatjuk többek között, hogy Lackner Kristóf mennyi mindent tett a rabszolgaságban sínylődő soproniak érdekében. Idézet Kovács Józseftől: " A ma embere elcsodálkozva hallja, hogy még a 17. sz ázadban bizonyos mértékig érvényben voltak a rabszolgaság korának egyes életformái. Voltak rabszolgák, akiknek élete felett teljes joggal rendelkezett gazdájuk, adás-vétel tárgya lehetett. Az alapja nyilván az, hogy a magyar éppen úgy nem tartotta embernek a törököt, mint ahogy a török nem a magyart. A majdnem két évszázados harcok idején a kölcsönösen elfogott katonák vagy rabszíjra fűzött lakosok egyaránt rabszolga-sorba kerültek és ha lehetett, az esetleges váltságdíj reménye szinte kereskedelmi árucikké süllyesztette őket. Éppen ezért fogalmazik Lackner végrendeletének ez a pontja mély emberiességben és gondol olyanokra, akiknek hozzátartozói nem tudták megadni a követelt váltságdíjat. A város tanácsa gyakran az összeg felét is előlegezte a szerencsétlen sorsú földijeinek kiváltására."

A magyar földön rabszolgasorban lévő törökök száma sem lehetett kevés,  sorsuk sem lehetett könnyű. Vittnyédi István így ír egyik ismerősének: "  „... a darabontokkal az dolognak alkalmatosságával, mivel resten fog munkálkodni, gyakorta a pálczával jól kináltassa a beste kurafiát, hadd szolgálja meg kenyerét és sarcolja meg annál hamarább, nem hagyom az kegyelmed fáradtságát érdemes jutalom nélkül.”

Gárdonyi regényalakja Jumurdzsák ugyan Sopronban nem raboskodott, de bizony itt járt még Eger várának ostroma előtt. Felkereste álruhában Bornemissza Gergő feleségét, mert szerette volna visszakapni gyűrűjét. A gyűrűt meg nem szerezte, csak elrabolta a gyermeket, akit később a gyűrűért akart elcserélni. 

Végül 1683-ban Kara Musztafa nagyvezír küldött hódítólevelet Sopronnak is, mire a város túlerő láttán meghódolt. A törökök tehát akár kitalált személyek pl. Jumurdzsák, akár valóságos személyek voltak, jót nem hoztak a városnak, bár ők magukat a német iga alóli felszabdítóknak látták.

 
< Előző   Következő >
Advertisement

Hányan olvasnak minket?