Skip to content

Bonaparte.hu : Sopron másképp...

Hírmorzsák

Sopron - mesék - borok - élmények - egy soproni polgár vallomásai.
 
You're here:Kezdőlap arrow Cikkek arrow Ismét Lisztről!
Ismét Lisztről! PDF Nyomtatás E-mail
Liszt Ferenc az egyik kedvencem a múltból, magyarsága, önzetlensége, európaisága okán. Most a Kitaibel Pál Asztaltársaságnál tarott előadásomat teszem nyilvánossá - Liszt Ferenc soproni, doborjáni látogatásai címen:

 Liszt Ferenc Sopronhoz nem messze, az akkori Magyarország legnyugatibb szélén, az egykori Sopron vármegyében látta meg a napvilágot 1811-ben, a doborjáni (Raiding) szerény tiszttartói lakban. Születését a közeli lóki (Unterfrauenhaid) plébánián jegyezték be. A szülők, Liszt Ádám, az Esterházyak uradalmi tisztviselője és Lager Mária Anna, szegényen éltek, gyermeküket odaadó gondoskodással vették körül. A kisfiú talán ötéves volt, amikor a környezete fölfedezte rendkívüli zenei képességeinek első jeleit.

 Hogyan is történt ez? Főleg mindez azért érdekes, mert sokan mai napig Lisztet antiszemitizmussal vádolják. „Különleges élményként a hetedik születésnapján, 1818. október 22-én a kisfiú elutazhatott apjával Lakompakra, ahol Liszt Ádámnak üzleti ügyei akadtak a gazdag kereskedővel, Ruben Hirschlerrel. A kereskedő lánya, Fanni, épp akkor kapott egy zongorát, nemrég érkezett meg Bécsből. Ádám megkérte a lányt, hogy játsszon valamit a kisfiának, aki, az ő elmondása szerint, szintén szereti a zenét. Amikor a fiú meghallotta a zenét, nem bírt megszólalni, szemei megteltek könnyekkel, és sírva apja karjára borult. Ez a jelenet annyira meghatotta az idős kereskedőt, hogy a fiúnak adta a zongorát. Ez egy csodálatos születésnapi ajándék volt. Hirschler gesztusának köszönhetően meleg és mély barátság alakult ki a két család között. Liszték gyakran utaztak Doborjánból Lakompakra (kb. fél órás út), és töltötték a vasárnap délutánt Hirschler vendégeiként.[Budapesti Bazar, Pesti Hölgy-Divatlap, no. 22, 1873. nov. 15.  Koch (KLV, 18. o.), aki megírta ezt az anekdotát, tévesen nevezte a Hirschler családot „Rehmann-nak”/Hirschlerék valójában gazdag zsidók voltak, akik később elszegényedtek. 1865-ben már csak cipőket árultak egy öreg bódéban a bécsi piacon. Fanni szegényen ment férjhez, de érdeklődéssel követte nyomon Liszt pályafutását.(Alan Walker, Liszt Ferenc: a virtuóz évek: 1811-1847, 1983, 60. o.)

Kilencéves korában szerepelt nagyobb nyilvánosság előtt Sopronban, ezt nevezhetjük művészi pályája kiindulópontjának.

Mit ír erről a kortárs?

„Kilencéves korában először hallatá magát Liszt a zongorán nyilvánosan Sopronban. Ries, Es-dúr concertjét játszotta s egy önmaga által rögtönzött ábrányt… Én a concert után nyakába borultam Fránczinak, s zokogtam örömömben, hogy annyira tetszett az embereknek.” – írja emlékirataiban Liszt gyermekkori jó barátja, a híres hírlapíró, Frankenburg Adolf, akinek az édesanyja tartotta keresztvíz alá, a lóki templomban, mindjárt születése másnapján, a Franciscus List névre anyakönyvezett újszülöttet.

 Ezután több sikeres fellépés, majd 1823 végétől tizenhat éves külföldi tartózkodás következett: bejárta egész Európát.

 Amikor az 1838-as árvízről értesül, segélykoncertet ad, s ezt írja: „Ó, távoli vad hazám! Ismeretlen barátaim! Távoli és nagy családom! Fájdalmaid visszavezettek hozzád és legbensőbb érzéseimben találva megszégyenülten hajtom le fejemet, hogy téged oly soká feledni tudtalak. [...] én is ehhez az ősi és erős fajtához tartozom, én is ennek az őseredeti, megszelídíthetetlen nemzetnek vagyok fia.” A szabadságharc leverése, az aradiak és Batthyány Lajos kivégzése után befejezi a Magyar rapszódiákat, majd megszületik többek között az Esztergomi mise, a Magyar koronázási mise, a Szent Erzsébet legendája, a Szózat és Magyar Himnusz fantázia. Részt vesz a Zeneakadémia megalapításában, első vezetője. Valódi, a kor romantikus nemzetfelfogásából táplálkozó hazafiasság ez, amely nem nélkülözi azt az európaiságot. Manfred Fuchs, a burgenlandi Liszt-egyesület vezetője találóan állapította meg : Liszt az első olyan jelentősebb zeneszerző, akinek egész Európa az otthona volt. Pannóniai ember, igazi közép-európai – teszi hozzá Manfred Fuchs –, fontos kapocs az osztrákok és a magyarok között.

 1840. február 17–18-án másodszor is föllépett Sopronban a városi Kaszinóban a kisdedóvó intézet, a mesterlegények és szolgálók kórháza, a soproni hangászegylet javára. A Sopronban katonáskodó Petőfi, akkor még Petrovics Sándor – feletteseivel dacolva – meghallgatta játékát, amiért másnap kurtavasra verték. Az itteni elöljáróság, Pest után, díszpolgárrá avatta a művészt, aki február 19-én ellátogatott szülőfalujába, s útját levélben is megörökítette. Sopron város közgyűlése magyar nyelvű díszpolgári oklevelet ajándékozott neki. Ő volt Széchenyi István után városunk második díszpolgára.

 A Magyar Király nevű szállodában várt reá szülőfaluja Doborján küldöttsége is. A küldöttséget az a Johann Rohrer iskolamester vezette, aki 5 éven keresztül írni, olvasni és számolni tanította a kis Ferencet a doborjáni népiskolában, s akire Liszt mindig igen hálás szívvel emlékezett. Ekkor is szeretettel csókolta meg egykori tanítója kezét, a mindössze csak 5 osztályt végzett, de nagy műveltségű zenész.

E látogatás alkalmával nemcsak szülőfaluját látogatta meg Liszt Ferenc, hanem Kismartont és Pottendorfot is, ahol akkor 83 éves nagyapja, Liszt György élt, s még ez idő tájt is a templomi kórust vezényelte. Kismartonban, egykor, a Bergkircheben pedig, Liszt édesapja Haydn vezényletével, annak haláláig muzsikált.

 E látogatásokról megkésve érkezett vissza Sopronba, ahol Bezerédy István táncestélyére várták. Késését fergeteges zongorajátékával ellensúlyozta, amellyel akkora sikere volt, hogy a hölgyek, - elragadtatásukban – darabokra tépték, a művész elejtett kesztyűjét. Liszt magatartására jellemző, hogy e jelenetet követően, „sajátos finomsággal, térden állva nyújtá át a kesztyű párját…” a legszebb soproni lánynak, aki nem más volt, mint Schlachta Etelka, akinek naplójából tudjuk a jeles eseményt.

 1846. augusztus 3-án harmadszor koncertezett nálunk. A megyegyűlés a vármegye táblabírájává választotta, a város pedig színezüst karmesteri pálcával lepte meg, ő 400 ezüst forintot adományozott jótékony célra.

 „Gróf Zichy Géza, aki Liszt Ferenc tanítványa, barátja volt, a következőképpen írt mesteréről: «Magyar volt szívében, a zene iránti szeretetében német, a maga külső mivoltában és irodalmi kultúrájában francia, arisztokratikus felfogásában angol, a képzőművészetek iránti rajongásában olasz. Minden volt, ami egy ember lehet: egy egész világ kicsiben.

 Nincs arra vonatkozó forrás, hogy e koncertet követően, egészen 1874-ig, miért nem járt a városban.  Ez azért is érdekes, mert 1848-ban választottjával, Carolyne von Wittgestein hercegnővel meglátogatta szülőfaluját és Kismartont, - utóbbi helyen jó barátját és lelki atyját, Albach Szaniszlót, akinek bemutatta új szerelmét.

 1857-ben Steinacker Károly megfestette a doborjáni szülőházat, s ajándékképpen elküldték Lisztnek, Weimarba.

 Az 1869-ben alakult evangélikus lyceumi Ifjúsági Zenetársaság védnökének, tiszteletbeli elnökének választotta. 1872 novemberének első hetében a Sopron megyei Horpácsról látogatott el Doborjánba vendéglátójával, gróf Széchényi Imrével és Mihalovich Ödönnel. 1873 novemberében, ötvenéves művészi jubileumán, a pesti Hungária Szállóban rendezett fényes estélyen Sopron város küldötte, Király József Pál magyarul köszöntötte szűkebb szülőföldje nevében.

 1873-74-ben, Liszt pályájának ötvenéves jubileumát ünnepelte a világ, - a csodagyermek bécsi és pesti, 1823-as bemutatkozásának évfordulóját, - annak ellenére, hogy Liszt egész életében az 1820-as soproni koncertet tartotta pályája kezdetének.  Az 1874-es koncertet Sopronban a régi kedves barát, Frankenburg Adolf és Király József Pál soproni tanár szervezték.

A jótékonysági hangversenyt, a soproni gyermekkert felállítására és a vármegye árváinak megsegítésére hirdették meg, az 1873-ban újjáépült impozáns kaszinó nagytermében.

 Az alkalomra, a lelkes soproni polgárok, két Bösendorfer zongorát is vásároltak, - amelyen Liszt játszott,- a bejáratnál Liszt márványszobra állt, s az ezer hallgató előtt megtartott „fényes lefolyású hangverseny” bevétele is jelentős volt.

 Liszt Ferenc, az akkor hetvenéves művész utolsó, 1881-es soproni látogatásáról a Soproni Irodalmi és Művészeti Egylet, s annak elnöke, a régi jó barát, Frankenburg Adolf gondoskodott. A gazdag program része nemcsak a hangverseny volt, ahol a koncert befejező műsoraként Liszt az egyik kedves tanítványával, a félkarú zongoraművésszel, Zichy Gézával háromkezes Rákóczi indulót játszott igen hatásosan, - hanem a szülőföld látogatása is. „Másnap reggel egy üvegezett kocsiban utaztunk Doborjánba. Ennek a kocsinak megvolt a maga története. Amikor a kicsi, szép Liszt 1822-ben elhagyta apjával Doborjánt, hogy megkísértsék a lehetetlent, azt mondták a parasztasszonyok: egyszer még üvegkocsiban tér vissza…” Ezen a napon került a doborjáni szülőház falára az emléktábla is: „ Itt született Liszt Ferenc 1811.október 22-én” felirattal.  A pillanatot, a soproni Rupprecht Mihály fényképen örökítette meg, s a fotón jól látható az idős Liszt Ferenc alakja. A jó hangulatú ebédnél gyermekkori élményeiről mesélt a mester.

A doborjáni ünnepséget Sopronban búcsúebéd követte, majd Mester és kísérete a Délivasúttal Bécsbe utazott. A soproniak ekkor látták utoljára.

 

1893-ban Tilgner Viktor természet után mintázott Liszt-mellszobrát avatták fel a Színház téren. 1896-ban fölvetődött egy Sopronban létrehozandó Liszt Múzeum gondolata. 1911-ben jelentős külső segítséggel, főképpen a soproniak igyekezetével, emlékmúzeum nyílt Doborjánban, a szülői hajlékban.

Sopron város mindenkor részt vállalt az országos méretű Liszt-ünnepségekből (1911, 1936, 1961, 1986), igyekezett gyarapítani Liszt-emlékeit, dokumentumait, s hangot adott valamennyi fórumon: zenei életben, rendezvényeken, sajtóban, Liszthez fűződő őszinte érzületének. 1929-ben az akkor százéves Soproni Zeneegyesület az ő nevét vette föl. „Az élő Liszttel való kapcsolata és a jelenlegi Liszt-kultusz, amely növekvőben van, Sopront feltétlenül Magyarország Liszt-városává teszik” – írta Csatkai Endre 1961-ben némi túlzással, ám valóságos Liszt iránti tisztelettel. Napjainkban mind a pedagógus énekkar, mind a szimfonikus zenekar Liszt nevével büszkélkedhet. Sokat tett a Liszt-kultuszért a Liszt Ferenc Női Kar. A Liszt Ferenc Művelődési Házunk átépítése után egy Liszt-terem őrzi a nagy magyar művész emlékét. Volt Liszt Ferenc Múzeumunk számos Liszt-emléket, dokumentumot őrzött. A Tilgner-féle mellszobornak csupán bronzból készült szobor-alakja, büsztje a régi, továbbá utca, s több emléktábla hirdeti a művész állandó jelenlétét szűkebb pátriánkban. 1974-ben jött létre a magyar (budapesti) Liszt Ferenc Társaság Soproni Csoportja, amely kezdettől magáévá tette a Társaság nemes célkitűzéseit, és fő feladatának tekinti ma is „a magyar géniusz szellemi hagyatékának ápolását”, s ennek jegyében több rangos esemény, rendezvény, kezdeményezés gazdája volt.

Sopron sokat tett a múltban a Liszt kultuszért, ma inkább inkább sok az adóssága, Liszt Ferenccel szemben. A város díszpolgárának már évek óta nem rendeznek nemzetközi Liszt Fesztivált. Csírájában halt el a Liszt kultuszáért indított projekt. Nem tartanak nemzetközi mesterkurzusokat, pedig a zeneszerző, és a város is megérdemelné.„Lehet, hogy magára zárja a város azt a kaput, amelyet százkilencven-valahány évvel ezelőtt kinyitott a környékén felcseperedett csodagyerek előtt, a magyar név és tehetség dicsőségére?" (Lőcsei Gabriella - Magyar Nemzet)

A cikk Nagy Alpár és Lőcsei Gabriella írásai felhasználásával készült.

 

 
< Előző   Következő >
Advertisement

Hányan olvasnak minket?