Skip to content

Bonaparte.hu : Sopron másképp...

Hírmorzsák

Sopron - mesék - borok - élmények - egy soproni polgár vallomásai.
 
You're here:Kezdőlap arrow Cikkek arrow Sopronbánfalva - pálos templom - írta Kőrösi Ferenc
Sopronbánfalva - pálos templom - írta Kőrösi Ferenc PDF Nyomtatás E-mail

A Bondorfként nyilvántartott községnek 1454-ben már volt Szent Farkas tiszteletére emelt kis temploma, melynek alapítási éve 1441-re tehető. A templomot egy pálos remete gondozta, s pár év múlva megtelepedtek a rendtársai is. 1454-ben V. Miklós pápa megengedte, hogy az itt létesült kápolnában altare portatile (hordozható oltár) legyen. A kápolnát Sopron város 1482-ben, ahogy Póda Endre írja a soproni parókia történetében, örökre átadta a pálos rendnek, amely az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend a világon. 1483-ban Orbán győri püspök megengedte, hogy Sopron kolostorrá alakíthassa át a templomot.

 

 Az építés lassan haladt előre. Már 1457, 1481, 1484-ben kelt végrendeletek is hagynak templomépítés céljára pénzösszegeket, de még 1521-ben is adakoztak építésre.

 A templom egy ötszakaszos hajóval és kétszakaszos, a nyolcszög öt oldalával záródó szentéllyel épült. Déli fala körül eredetileg nem volt kerengője a kolostornak. Már ettől az időtől kezdve búcsújáróhelyként szerepel a falu temploma. 1493-ban a baumgarteni pálosok menedéket találtak Bánfalván, mivel kolostoruk tűzvész martaléka lett.

1529. augusztusában a Bécs ellen vonuló törökök dúlásának áldozatául esett a templom és kolostor. Boltozata részben beszakadt. A pálosok Bécsújhelyre menekültek, s onnan látogattak időnként haza Bánfalvára. A birtokot a városnak adták bérbe mindaddig, amíg képesek lesznek a kolostort újra felépíteni. De már 1580. május 10-én Orbán pálos vikárius arról értesíti Bécsújhelyről Steiner János soproni polgármestert, hogy „Szent Farkasról nevezett beneficiumot” nem adják haszonbérbe, mert ők maguk akarnak ott építkezni. Ezekben a zavaros időkben a templom birtokaira többen is igényt támasztottak. Ebből eredeztethető az elhúzódó pereskedés a város és a pálosok között.

 1614-ben a zárda és a templom építésére alamizsnát gyűjtöttek, és ebben az évben már újra épült a kolostor. A hajót 1643 körül dongaboltozattal fedik, ekkor épült az oromfal elé a barokk előcsarnok és a torony. Mai homlokzata 1751 körül létesült. Az építkezést 1643-ra fejezték be. A régi bejárat ma is olvasható felirata: A.M.D.G.V.M. Honorem Eremus Paulino Anno Domini 1643 erecta. Renov. A.1751. (Isten nagyobb dicsőségére, Szűz Mária tiszteletére a pálos remeteség (monostor) 1643-ban építtetett, 1751-ben megújítva). A költségeket az Eszterházy, Széchenyi, Csáky és Nádasdy családok viselték.

 1647. és 1786. között a kolostor a magyarországi pálos rendtartomány noviciátusaként működött. Itt kezdte újonc éveit alig tizenhat évesen Csepellényi György és 1643. május 3-án, a Szent Kereszt ünnepén tette le ünnepélyes fogadalmát. 1674. május 24-én halt vértanúhalált. 1689-ben testét a sátoraljaújhelyi pálos templomba szállították, és a Szent Kereszt-oltár alatt helyezték örök nyugalomra. Életszentségét csodák igazolták. Még ugyanabban az évben Fenessy György egri püspök megindította a szenttéavatási eljárást. Tetemét 1974. május 24-én, halálának 300. évfordulója alkalmából az egri egyházmegye által ajándékozott ezüstös koporsóba helyezték.

Benkovich Ágoston pálos szerzetes, a későbbi váradi püspök is újonc éveit a rend sopronmegyei bánfalvai (Bondorf = Wandorf = Bánfalva) klastromában töltötte s 1653. március 7-ikén letette a szerzetesi fogadalmat. A pálosok minden hatodik évben választották meg magyar tartományfőnöküket. 1675-ben választási év volt, s ekkor a rend bizalma Benkovichot tisztelte meg a főnökséggel. 1681-ig volt tartományi főnök.

Gr. Széchenyi Pál, a későbbi pécsi, veszprémi püspök, majd kalocsai érsek, 1661-ben a pálos rendbe lépett, s 1662. márc. 22-én fogadalmat tett, majd  1664-ben perjel Bánfalván. † 1710. máj. 22-én Sopronban. Végakarata szerint a pálosok bánfalvi templomában rendtársai mellé temették. A temetési szertartást utóda gr. Csáky Imre kalocsai érsek végezte. A gyászbeszédet latinul galántai gr. Eszterházy Imre, volt bánfalvi pálos novícius, az akkori zágrábi püspök mondta, aki 1680-ban lépett be a rendbe, 1702-ben általános rendfőnök lett, 1708-ban váci, majd zágrábi, és 1723-ban veszprémi püspök, 1725-ben m. kir. kancellár és esztergomi érsek. Eszterházy Imre barokk stílusban újjáépíttette a káptalannal együtt a veszprémi székesegyházat, s négy haranggal látta el. Ő építtette a pozsonyi székesegyházhoz 1732-ben az Alamizsnás Szt. János kápolnát, a Szt. Erzsébetről elnevezett apácák kolostorát és kórházát. Ő koronázta meg 1741. június 25-én Mária Teréziát.

A franciák 1809-ben az elhagyottan álló bánfalvi templomot feldúlták. Széchenyi Pál hamvai azon­ban sértetlenek maradtak. Széchenyi Ferenc 1811. okt. 25-én, Vilt József győri püspök engedélyével Nagycenkre a családi sírboltba vitette át.

Bébery György, 1681-ben a pálos rend általános főnöke, Bánfalván volt novícius és itt is halt meg.

Nagy-Jászói Imre 1685-ben az egész rend kormányzója, szintén a bánfalvi novíciátus neveltje, akárcsak Bolla Ágoston és Bilisich Lajos (horvát szónok).

 II. Feredinánd 1622-ben kíséretével Bánfalván tartózkodott és I. Lipót az országgyűlés idején 1681-ben a kolostor templomában ájtatoskodott.

 1662.: Bebeti Gergely perjel a bánfalvai kolostorhoz vezető keresztút építéséhez folyamodott, ami végül csak Széchényi Pál adományából épülhetett fel 1667-ben. Ez a mai Pálosok teréről indult, szerpentinként kanyargott fel a kolostorig; az egykori öt stációból már csak kettő van meg.

 1786-ban II. József több más renddel egyetemben feloszlatta a pálos rendet.

A kolostor tulajdonjoga az egyházalapé lett. 1788-ban megkezdődött a kolostor és templom kiárusítása. A toronyóra többek között Sopronnak jutott és Zoller Ferenc órásmester szerelte fel a Szent Mihály templom tornyára. Az épületeket Sopron városa vette meg 1788-ban. A brennbergi bányatisztek lakása lett, végül helyőrségi kórház. A templomot üresen hagyták, minden pusztulásnak indult. A kertben álló Piétát Kelénpatakra szállították át a temetőbe.

1827-ben a község katolikus hívei vásárolták meg az egyházalaptól a templom épületét, helyrehozták és be is rendezték. A rácsot, kegyképet visszavitték az alsó templomból.

 1889-ben a kolostort megvette Zalka János győri püspök és restaurálás után 1892-ben átadta a karmelita nővéreknek. Ebben az évben került templom bejárati ajtaja fölé a toszkán félpillérekkel keretelt, volutával megtámasztott félköríves fülke (Madonna-szoborral, jelezve: Lapitz Antal 1892. ).

Nagy biztonsággal állítható, hogy az 1889-es restaurálás során a templomtorony „új toronysisakot” kapott, hiszen az 1868-ban megjelent Magyarország képekben honismertető album-ban Keleti Gusztáv rajzán még nem a mostani toronysisak látható.

Az 1950-es évektől a kommunista uralom alatt a szerzetesrendek feloszlatása után szociális otthonná szervezték át és lelakták a kolostorépületet. Majd 1993-ban a szociális otthon is kiköltözött az épületből. A kolostor azóta üresen áll.

 A templomhajó hossza öt szakaszra osztható és dongaboltozat fedi, kis párkánytöredékekkel, amely a 17. századbeli átalakítás tanúja, csakúgy mint a barokk tagolással ellátott külső négy támpillér. Az énekes karzatot két toszkán oszlop és keresztboltozat tartja.

A padló alatt kripta található. Ez volt a szerzetesek temetkezési helye.

A padlóba beeresztett régi írástáblán olvasható: In mundo spes /nulla bonis est/nulla salutis/Sola salus servi/re deo, sunt celera fraudes. (a világban a derék emberek számára nincs remény az üdvösségre, csak egy üdv van: az Istennek szolgálni, minden egyéb csalárdság.).

 Egy, még a múlt század elején meglévő, mára már lebontott külön építészeti érdekesség az Arch. Értesítő 1870. évfolyamának 289. oldalán Paur Iván által közölt Szent Sír kápolna, „csúcsíves vakárdákkal a külsején és két részből álló belső térrel”. Közölt évszáma 1661. szerint a késői gótika érdekes példája lehetett. Erről tudósít az 1868-ban megjelent Honismertető album, amely a helyszínre is utal: „..a kápolna…a kolostor felett emelkedő dombnak tetején gesztenyefákkal környezve daczol az idő emésztő hatalmával,..  Wandorf, - melynek mintegy 800 lakosa van, - a soproniaknak kedves mulatóhelyül szolgál, különösen húsvét második napját hagyományszerüleg oda kirándulással szokták megünnepelni”.

 A templom körüli tér külön érdekessége a kőkorlátos, 88 fellépős barokk lépcső, 14 db kőszoborral díszítve, melyeket a 18. században készítettek ismeretlen művészek fertőrákosi puha mészkőből. A szobrok 1980. óta láthatóak újra eredeti szépségükben, mióta egy kivételével meglelték, és restaurálták azokat.

 A pálos kolostorokra jellemző volt a Mária tisztelet és a barlangrendszer, amelynek legmélyén kőkoporsóban történt a novíciák „beavatása”. A sopronbánfalvi pálos templomban a Fekete Mária kegykép már a XVI. században a pálosok tulajdonában volt. A 3 járatú barlang a Kolostordomb alatt még feltárásra vár.

 A Sopronbánfalvi Fekete Mária kegykép                                                      
   

A sopronbánfalvi, Szent Wolfgang (Farkas) tiszteletére szentelt középkori kápolnát a pálos rend kapta meg a XV. század végén. A török előrenyomulás miatt Bécsújhelyre menekült pálosok 1614-ben tértek vissza, majd megkezdték templomuk és kolostoruk újjáépítését. Ettől az időtől kezdve Mária ünnepein tömegesen keresték fel Nyugat-Magyarország lakosai a kegyképet.
     A Hyngeller János pálos művész készítette, díszesen faragott rokokó keretben lévő Mária-kegyképen az évszázados áhítat jeleit a ráaggatott ékszerek és koronák bizonyítják. A kegykép feltehetőleg már a XVI. században az itteni pálosok tulajdonában volt. A czestochowai kegykép egyik legkorábbi hazai másolata lehet. Esterházy Pál nádor jelentős művében megemlékezik a bánfalvai kegyképről, Bondorfi csudálatos Boldog Asszony képe Magyarországban címen: „Midőn á Sopron Városiak ez előtt Két száz Esztendővel mind Catholicusok, avagy Pápisták vóltanak, építettek a Remete Szent Pál Szerzetín lévő Barátoknak Bondorff nevű Falu fölött egy Klastromot Szent Farkas Püspök tisztességére, Vittenek azon Péternek egy Bóldogságos Szűzképit oda, melly á Czesztokoi képnek hasonlatosságára vagyon írva, az holott most is fölötte nagy aétatosságok lévén, malasztokat is nyernek az jámbor Keresztények, az Bóldogságos Szűz esedezése által."

 Irodalom:

 Póda Endre: A soproni katolikus parochia és a soproni hitközség története,Sopron 1892. 95-98.

 Magyarország képekben. Honismertető album, Heckenast Gusztáv kiadó, 1868.

 Soproni Levéltár, Sopronbánfalva

 Gyöngyösi Gergely: Arcok a magyar középkorból (fordítás) Bp. 1983.

 Kisbán Emil: A magyar Pálosrend története I., Bp. 1938, 109.

 Magyar Pálos Rend www.palosrend.hu

 Csatkai, Endre-Dercsényi, Dezső: Sopron és környéke műemlékei (Denkmäler von Ödenburg und der Umgebung) Budapest, Akadémia Verlag, 1956.

 Illustrierter Führer durch Sopron (Redigiert von Dr. Endre Gimes, Verfasst von Rezső Becht, Dr. Endre Csatkai und Team), Sopron, 1959.

 

 
< Előző   Következő >
Advertisement

Hányan olvasnak minket?