Skip to content

Bonaparte.hu : Sopron másképp...

Hírmorzsák

Sopron - mesék - borok - élmények - egy soproni polgár vallomásai.
 
You're here:Kezdőlap arrow Cikkek arrow Csak a múltnak megbecsülésén...
Csak a múltnak megbecsülésén... PDF Nyomtatás E-mail

„Csak a múltnak a megbecsülésén épülhet fel a jelen” Széchenyi István

A Fertő-táj Világörökség területén igen sok, méltán nemzetközi hírű, műemlék, épített örökség található. A turisták ezért tömegesen látogatják Ruszt belvárosát, a nagycenki kastélyt, vagy éppen a fertődi Esterházy kastélyt. A híres épületek árnyékában azonban apró csodák is vannak, mint például a Sopron-Győr vasútvonal mellett található Nagycenk-Hidegség vasútállomás.

 Az épület egyáltalán nem vasútállomásra hasonlít hanem egy mesebeli kisházra, mely békességet, boldogságot sugároz és felidézi gyermekkorunk gondtalanságát. A kis ház homlokzatán pásztorfiú fújja furulyáját és pásztorlányka eteti a báránykákat, akik egy égi mezőn legelésznek. A zsalugáteren pedig tulipánok vannak és az épület mellett pedig egy kapu áll, a galambdúc alatt Széchenyi idézettel.

A Széchenyi család és különösen István nagy hatást gyakorolt a tájra, munkásságuknak is köszönhető, hogy a táj a világörökség címet elnyerte. Hogy milyen érzelmek fűzte Széchenyi Istvánt a tájhoz, arról így vall egyik keleti utazásaikor keletkezett írásában:

 

"Szegény kis hazám, gondoltam, bizony csúnyácska vagy. Persze nem ismerlek eléggé, de majd megnézlek, mert gyengéden szeretlek, földed és beképzelt lakóid ellenére. És te, jó Fertő tavam, téged is szeretlek, de szép aztán igazán nem vagy, csak maradj meg nekem, arra kérlek, hiszen nincs is partod, és igazán szép tőled, ha el nem szaladsz. Mégiscsak az a legkedvesebb, ami a miénk. És mégiscsak annak az országnak a levegője a legjobb, amelybe beleszülettünk, ahol gyermekkorunkat töltöttük, és legdrágább az a nő, akit ifjan szerettünk. Utazunk szerte a világban, megkedvelünk mindent, amivel találkozunk, de végül mégis mind visszatérünk a régi hazába, a régi kedveshez. Sok országot bejártam, sok népet láttam, szívemet mégis egyre marja a bánat. Ó, naponta hányszor ismétlem magamban e sorokat!" [1818. december 4.]

 

Az a legkedvesebb, ami a miénk, őrizzük meg értékeinket alázattal. Álmodjunk és teremtsünk magunknak szép jövőt, mely múltunk megbecsülésére épül. Ezt üzeni nekünk a kis vasútállomás Nagycenk és a Fertő parti Hidegség között.

 

Sopron, 2006. 06. 09.

 
 
< Előző   Következő >
Advertisement

Hányan olvasnak minket?