Skip to content

Bonaparte.hu : Sopron másképp...

Hírmorzsák

Sopron - mesék - borok - élmények - egy soproni polgár vallomásai.
 
You're here:Kezdőlap arrow Cikkek arrow Mit üzennek a körtemplomok a mának?
Mit üzennek a körtemplomok a mának? PDF Nyomtatás E-mail

A körtemplomok nagyon különleges helyet töltenek be a román korstílusban. A magyarországi koraközépkori építészetben betöltött kulcsszerepét annak ellenére is csak nehezen ismerik el, hogy a számok elég megdöbbentőek: a jelenlegi ismeretek szerint legalább 80 ilyen templom állt a magyar fennhatóság alatt álló területeken, belőlük több tucat még ma is megtekinthető, miközben Nyugat-Európában csak elvétve találni ilyen példát, de számuk Közép-Európa más népeinek (cseh, morva, lengyel) építészetében is lényegesen kisebb. Analógiára is csak keleten, a Kaukázus-vidéken bukkanhatunk, ami a magyar keresztény múlt szempontjából is figyelemreméltó. Szakemberek ezért is feltételezik, hogy a keletről ideérkező magyarok hozták magukkal emlékanyagukban e formát. 

A kör alakú épületek arra utalnak, hogy ezek a napnak, az égnek a kultuszát szolgálták, akár házakról, világi épületekről, akár templomépületekről van szó. A magyar régi, Árpád-kori körtemplomok szintén a napkultuszra emlékeztetnek egy olyan időszakból, amikor a kereszténység már üldözte a pogány rítusokat.

 

Nyugat-Dunántúlon is számos Árpád-kori körtemplom található, melyek közül a nevezetesebbek: a kallósdi Szent Anna templom Zala-megyében és a Fertő partján a hidegségi Szent András templom. Az Árpád kori körtemplomok kicsik, nyilvánvaló, hogy a pap volt bent, a ministrán gyerekek, és néhány előkelőbb ember és a többiek pedig az ajtón kívülről hallgatták a szentmisét. A templomok egyik különlegessége, hogy akusztikájuk biztosította, hogy a kint állók is tisztán hallották a szentmisét.

 

De a körtemplomok másról is tudósítanak. Felépítésük, elrendezésük, tájolásuk tükrözi őseink világképét. A test és lélek, az ember és társai, illetve az ember és környezete közötti harmóniája jelenik meg e parányi templomokban. Azt mutatják, hogy a régi (természetes) világkép organikus, holisztikus világkép volt. „A Világegyetem egy emeletes csillaghajó, ami még a mesevilágban épült, amikor még az Ember a Természet testvére volt, amikor jótett helyébe jót várhattunk, mert a Természet hallgatott szavunkra, hiszen még egy nyelven beszéltünk, egy elmével gondolkodtunk. A bennünk élő csodálatos, mágikus erő egy olyan világerő, amely a Kozmoszt mint világló csodaerőt, mesebeli szépségűnek mutatja ma is. Ott a szemünk előtt ragyog, tündököl az égen: de igazi, legbensőbb fénye csak az élet-szerelem mámorító, testvériesítő, emberivé formáló látása előtt ragyog fel. Hét életünk van, és minden tettünknek hét jelentése, mert az emeletes mesehajó minden emeletén folyamatokat indít el, és ezekben értelmeződik.” (Grandpierre Attila 1999)

 

Keressük fel tehát az Árpád-kori körtemplomokat, merüljünk bele a csendbe. Ha pedig már feloldódtunk, meghalljuk őseink szavát és megértjük ősi templomaink üzenetét.

 

Sopron, 2007. február 27.

 

TT

 
< Előző   Következő >
Advertisement

Hányan olvasnak minket?