Skip to content

Bonaparte.hu : Sopron másképp...

Hírmorzsák

Sopron - mesék - borok - élmények - egy soproni polgár vallomásai.
 
You're here:Kezdőlap arrow Cikkek arrow A soproni nyelvrendelet
A soproni nyelvrendelet PDF Nyomtatás E-mail
Szülővárosom történelmének kiemelkedő fejezete 1921, a népszavazás éve, mikor a városban élő magyarok, németek, horvátok többségben arra szavaztak, hogy Sopron Magyarország része maradjon. Sopronban a lakosság 72%-a Magyarországra szavazott úgy, hogy a lakosság közel 50%-a német volt. Sokan sokszor kutatták a népszavazást és annak nemzetiségi és egyéb hátterét, én e kérdésben szakértő nem vagyok, hozzátenni a kutatásokhoz nem tudok. Csupán egy kis kevésbé köztudomású adalékkal szeretnék hozzájárulni, hogy milyen természetes volt a magyarsághoz tartozás és a kétnyelvűség Sopronban és mit gondolt erről az akkori politikai elit.

1908-ban Báró Bánffy Dezső szólal fel a parlamentben, hogy miképp hozhatta meg a belügyminiszter a soproni törvényhatóság párhuzamos, magyar és német nyelvű ügyintézését engedélyező határozatát. "... az 1868:XLIV. t.-cikk értelmében jogos volt - e az a kívánság, akár abból a szempontból,hogy ha a nyelvhasználat tekintetében a magyarral szemben a nemzetiségek nyelvének használatára engedményeket teszünk, vajon nem megy-e az rovására azon nagy probléma megoldásának, amelyre mindnyájan kell törekedjünk: az egységes magyar nemzeti állam kiépítésének a rovására. Mert legyünk tisztában azzal, hogy hangzatos kijelentésekkel és kedvezmények kilátásba helyezésével azt a kérdést, hogy tudunk-e egységes magyar nemzeti állam lenni és akarunk-e, megoldani nem fogjuk." -http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf11868.pdf

Hogy megértsük az ügy hátterét egy idézettel felvázolom a kor nemzetiségi politikáját. "Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés ugyan visszaállította Magyarország szuverenitását, de a nemzetiségek helyzetét nem rendezte. Pedig a kiegyezés idején a magyarok az ország lakosságának nem egész felét alkották csupán, ezért nyilvánvaló volt, hogy a nemzetiségi jogok rendezése nem tűr halasztást. Mindezt érzékelve a magyar országgyűlés már 1868-ban elfogadta a nemzetiségek jogairól szóló XLIV. törvénycikkelyt. Habár az Eötvös József által liberális szellemben megfogalmazott nemzetiségi törvény megítélése már elfogadásakor megosztotta a magyarországi politikát, a törvény legnagyobb hiányossága mégis az volt, hogy a mindennapi életben csak kevéssé valósult meg. Így a korabeli európai joggyakorlattól bőkezűbb törvénykezés és az osztályérdekeket és nemzeti félelmeket összekapcsoló kicsinyes és érzéketlen nemzetiségi politika ellentétbe kerültek egymással." - http://arkadia.pte.hu/tortenelem/tananyag/dualizmus_koranak_nemzetisegi_politikaja_modulterv

A törvény egyértelműen fogalmaz: „Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez is tartozzék is, egyenjogú tagja;”…

1. paragrafus
„A nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve a magyar lévén, a magyar országgyűlés tanácskozási és ügykezelési nyelve ezentúl is egyedül a magyar; a törvények magyar nyelven alkottatnak, de az országban lakó minden más nemzetiség nyelvén is hiteles fordításban kiadandók; az ország kormányának hivatalos nyelve a kormányzat minden ágazatában ezentúl is a magyar.”
2. paragrafus
„A törvényhatóságok jegyzőkönyvei az állam nyelvén vitetnek, de vitethetnek e mellett mindazon nyelven is, amelyet a törvényhatóságot képviselő testület vagy bizottmány tagjainak legalább egy ötöd része jegyzőkönyvi nyelvül óhajt.”
3. paragrafus
„Törvényhatósági gyűlésekben mindaz, ki ott a szólásjogával bír, akár magyarul szólhat, akár saját anyanyelvén, ha az nem a magyar.”
 
Sopronban mégis a belügyminiszternek kell a két nyelvűséget megvédeni előbb írásban, majd a parlamentben  szóban is.
 
Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter így érvel, miért nem vonja vissza határozatát:
"Különös hibának tartanám azt, hogy ha ilyen durva kézzel beavatkoznánk a németség ügyébe, amely németség mindig hűnek mutatkozott a magyar állameszme iránt (Élénk helyeslés.) , mely a legveszedelmesebb időkben, legválságosabb történeti korszakainkban helytállt mellettünk ( Igaz! Úgy van! ) , amely németségnek nagy része ma is magát büszkén mondja magyarnak  (Igaz! Úgy van!), és csak azt kívánja, hogy abból, hogy nem tanították meg elég jól a magyar nyelvre, kára ne legyen. Hogyha ezt a németséget mi méltánytalan elbánással megsértjük, akkor módot adunk azon törekvéseknek, amelyeknek célja a németséget a nemzetiségiek táborába terelni, hogy sikerhez jussanak. Ezt elsőrangú politikai hibának tartanám. Ezért kérem a t. Házat, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni" - http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf11868.pdf
 
A soproni nyelvrendelet ügyén keresztül felvillan egy kicsit a dualizmus korának nemzetiségi politikájából egy részlet és talán még jobban megérthető, hogy sok soproni német családnak miért volt természetes, hogy Magyarországra szavazzon a népszavazás alkalmával.
 
Taschner Tamás 2015.
 
Sopron másképp - idegenvezetés és élménytúrák Sopronban és a Fertő-tájon
 
< Előző   Következő >
Advertisement

Hányan olvasnak minket?