Bálnák és Sopron

Ha tengerparti város lennénk, talán nem lenne furcsa a cím, de így a síkság és hegyek határán magyarázatot érdemel. Eddigi ismereteim szerint ugyanis két alkalommal volt szó bálnáról Sopron és környéke kapcsán. Az első esetben, mely földtanilag és történelmileg is az első volt, arról értesültek az emberek, hogy 1899-ben Borbolyán / Walbersdorf ősbálnát találtak.

Borbolya község Sopron városától éjszak-nyugatra az ország határához közel fekszik. Az igen ritka tengeri állat teljes, de igen összenyomott csontvázát, Prost János birtokos téglagyárában a mediterrán korú kékesszürke tengeri lerakódású agyagban fedezték fel a munkások. Fedője, mintegy 12 méter vastag agyag volt. Közvetlen környékén sok tengeri kagyló, csiga és hal van eltemetve. Szomszédos, még az agyagban fekvő növénymaradványok, a tengerpart közelségét bizonyítják. Az elég rossz állapotban levő mállós csontváz megmentése és felállítása sok fáradságba és pénzáldozatba került. A nagy munkát azonban siker koronázta és a 6.5 méter hosszú gipsszel kiegészített csontvázban a külföldi szaktudósok is a legnagyobb elismeréssel gyönyörködnek.

A  második esetben Sopron város közönségét 1962-ben hozta lázba egy újabb bálna. A bálna a Várkerületen a Szent György bástya ( nagy rondella) előtti téren volt kiállítva. A bálnát nem csak kívülről, hanem belülről meg lehetett tekinteni. A soproni kiállításról sajnos fotót nem találtam.



Hogy került Magyarországra a bálna, erről ír a Régi Pécs Blog: "A bálnákat a Norvég partok közelében fogták ki valamikor az 1950-es évek elején. Igen bálnákat, mert három utazó bálna is volt. Az eredeti cél nem a látványosság volt. Kezdetben Európa-szerte azért kívánták bemutatni a bálnákat, hogy támogassák a bálnavadászati ágazatot a második világháború után (ezt akkor fontos, fejlesztendő gazdasági ágazatnak gondolták). Rövid idő alatt a brit vállalkozás (aki szervezte az utazásokat) felismerte az ebben rejlő üzleti lehetőséget, így lett belőle utazócirkusz, ami bejárta az összes európai országot (Kelet-Európait is). Három bálna, három speciális szállítójármű és mindegyiknek saját személyzete volt.
Bibliai illetve mitológiai alakok nevét adták a három óriásnak: GOLIATH, JONAH, HERCULES (azaz Góliát, Jónás és Herkules)
A "Megérkezett Budapestre" újsághírben London és Párizs is említésre kerül mint GÓLIÁTH előző útjának állomásai, de ez nem volt igaz, mert arra JONAH járt. Valószínűleg a korabeli magyar újságírók nem értesültek arról, hogy három óriásbálna utazgat Európában és GÓLIÁTH volt a "keleti-tömb" attrakciója."

A bálnáról közben elterjed, hogy a CIA használta kémkedésre. "Az állatról az a hír járta, hogy az Egyesült Államok titkos ügynöke volt, és nem véletlenül szállították egy olyan kamionnal Nyugat-Európából, amelynek paraméterei az akkori ballisztikus rakétaszállítókra hasonlítottak. A legenda szerint azt tesztelték ezzel az amerikaiak, bírják-e a magyar utak a rakétahordozó járműveket." urbanlegends.hu

Hogy a régi soproniak mit gondoltak a bálnáról nem tudjuk, de egy biztos, erről szólnak a sopron anno bejegyzései is, büdös volt.

Emmaustól Bánfalváig - egy régi soproni húsvéti szokás

"Húsvéthétfő lehetett hajdan a napéjegyent követő nap, a termékenységünnep napja, amikor elég magasra hág a Nap ereje ahhoz, hogy most már a legények induljanak jó korán a lányos házakhoz. Vízbevető hétfőnek is nevezték, mert a legények hajdan a patakhoz vitték, később inkább vödrökben hozott vízzel locsolták a lányokat, hogy szertartásosan megtisztítsák és a bőséges szaporulat érdekében szimbolikusan megtermékenyítsék őket. Ilyenkor hétfőn, a Hold napján minden leány Boldogasszony, a szülést segítő, életadó istenanya, anyatermészet megjelenítője, aki mint Földanya ugye tavasszal termékenyül meg a belévetett magtól, s mint Szülőboldogasszony - az életfa vagy világfa női alakja, az égen Tejút - pedig épp háromnegyed esztendő, kilenc hónap múlva, karácsonykor szüli meg az új Napot.

A lányok kellően megtisztelve érezték magukat a hideg zuhany után és a locsoló legényeknek piros tojást, kokannyát ajándékoztak, ezúttal mint a termékenység jelképét, sőt hímes tojást, mert az a here szimbóluma is. A tojásokkal játék kezdődött, a fiúk versengve, vigyázva ütötték és gurították, sőt dobálták: egyes helyeken egyenesen a Nap felé hajigálták." (Csörgő Zoltán: A szimbólumok és szertartások szerepe a modern kori ember életében)

"A húsvét hétfőjén felbukkanó emmausjárás a határjárásnak egyik, régebben bizonyára a liturgiába is beleépült változata, amely az aznapi emmausi tanítványokról (Lukács 24, 13-35) szóló evangéliumból is merített indítást. Ez is a húsvéti szent örömnek túláradó, de már elvilágiasodott megnyilatkozása, szinte áldomása.

Sajátos soproni barokk hagyomány volt, hogy húsvét másnapján a franciskánusok és jezsuiták a korai mise után együttesen mentek növendékeikkel és a hívekkel Bánfalvára és az ünnepi istentiszteletet ott tartották meg. " (Bálint Sándor KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD 2004.)

A soproni egykori ferences, ma bencés templom tabernákulum ajtaja a kevés olyan hazai ábrázolás egyike, amely Emmaus hazai ikonográfiájához tartozik.

A kép a Soproni Múzeum tulajdona, forrása: regisegtar.hu

Így tehát a régi soproni szokás szerint a Nagyboldogasszony ( Kecske) templom emmauszi képétől Bánfalváig kirándultak a soproni hívek.

Taschner Tamás 2020.

Idegenvezetés és élménytúrák Sopronban és a Fertő-tájon

Sopron titkos tornyai

Sopron jelképe a Tűztorony, de mellette a városképet több más torony is uralja, főleg, ha valamely kilátóból, vagy esetleg a Koronázó dombról nézünk le a városra. Ha egy különleges távcsövünk lenne, mely nem csak távolból, hanem időben visszafelé is mutatná Sopron, persze mást látnánk, de tornyok ugyanúgy állnának. Olyan tornyok, melyek ma beépülve a belváros épületállományában találhatók és több csak lehámozva évszázadok falait, mint egy hagyma rétegeit, válnának láthatóvá. Hol vannak ezek a rejtett és titkos tornyok? Mi célból épültek és miért?

A középkorban sok más városban is építettek a polgárok tornyokat, talán ennek legszebb példája a világörökségi helyszín San Gimignano Olaszországban. A középkori Itáliában a gazdag nemes vagy polgári családok hatalmuk és gazdagságuk mintegy presztízs-szimbólumaként a városokban mind nagyobb, magasabb kőből épült tornyokat emeltek, melyek elsősorban lakásként, de nemritkán erődként funkcionáltak. Amíg más városokban, így Bolognában vagy Firenzében a legtöbb ilyen lakótorony a háborúk, földrengések, tűzvészek, vagy a város-átépítések áldozata lett, addig San Gimignano 13 lakótornyának sikerült túlélnie a történelem viharait, és így a város szimbólumaivá válniuk. (wikipédia)

A tornyokat Szoboszlay Gergely régész cikke alapján ismertetem: "A magántornyok mint a középkorban elterjedt városi építkezési forma feltűnt a korabeli Magyar Királyság területén is. Forrásokból Székesfehérvárról, Pozsonyból, Budáról, Sopronból és Zágrábból ismertek ilyen építmények.  Ezeken felül régészetileg értelmezhető formában Budán egy, Nagyszebenben kettő, Lőcsén négy, Pozsonyban egy,  míg legnagyobb számban Sopronban maradtak meg a tornyok.Sopronban jelenleg nyolc toronyként azonosított és egy források alapján lokalizált objektummal kell számolni.  Maguk a tornyok egyaránt a mai belvárosában épültek fel, a középkori ispáni vár területén.

Formailag és topográfiai szempontból a tornyok három csoportba oszthatóak. Az első, legnépesebb egységet a kisméretű, telkek magjában épült öt torony adja.
 Ezek az épületek képezik a „ Telken belüli A ” csoportot. A második csoport az előbbihez képest nagyobb méretű, de azonos topográfiai szituációban, tehát telekmagban épült struktúrákat takarja. Ide, a „ Telken belüli B ” csoportba csak egy torony került, a Szent György utca 14/Új utca 9-es épület. Az utolsó egységet a „ Városfalon álló tornyok ” képezik. Jellegzetességük, hogy egyaránt kötésben állnak Sopron belső városfalával.

A "Telken belüli A" csoportot összesen négy torony alkotja, melyek az Új utca 4., a Kolostor utca 7., a Kolostor utca 11. és a Kolostor utca 13. számú telken találhatóak. Véleményem szerint, a 13. század derekára végbement építésük során nem merült fel stratégiai, illetve kollektív védelmi szerep. Ezen felül a kiindulópontnak számító alap hipotézisnek a tornyok megfelelhetnek, ha meglévő régészetileg is releváns elemeiket egy ideális toronnyá összegyúrjuk. Természetesen elképzelhető a földszint zárt raktárként való használata, ahogyan az emeleteket is lakhatták, bár kérdéses minőségben.  A fentiek alapján a tornyok építésénél a reprezentáció lehetett a fő motivációs tényező. Nem is beszélve arról, hogy a torony mint épület önmagában is alkalmas a hatalmi demonstrációra.  Továbbá a rezidenciális szerepkört már csak azért sem ildomos rájuk húzni, hiszen nem ismerjük pontosan a telkek beépítettségét.


A „B” csoportba tartozó Szent György utca 14/Új utca 9-es telken álló torony sok szempontból mutat hasonlóságot az előző fejezetben ismertetett „A” típus tornyaival.  A városfalon álló tornyok csoportjába bizonyosan két épület tartozik, a Fő tér 7. és a mára már elpusztult Háromház téri régi városháza tornya. Továbbá felmerült egy harmadik ide sorolható torony is, ami a Városház utca 4. alatti épület része.


Összegzésként elmondhatjuk, hogy Sopron városi magántornyai mégha azonos karakterrel is rendelkeznek, funkcionálisan mégis eltérő képet mutatnak. Mind a három toronycsoport tornyai eltéréseik ellenére legalább időszakosan magántulajdonban voltak. Ennek ellenére a „Városfalon álló” Fő tér 7. kilóg társai közül dominánsan védelmi jellegével.  A városfalon álló tornyokat követő két csoport, a „Belső telken épült A” és „B” tornyai funkcionálisan és szerkezetileg is sokkal több közös vonással rendelkeznek. A tornyok szerepkörének meghatározását segítik a városfalon álló tornyokhoz képest nagyobb számban megjelenő építészeti elemek. Azonban az építészeti elemek túlságosan elszórva jelenek meg, ahhoz hogy megfeleltethessük az épületeket a Sedlmayr féle alap hipotézisnek. Összességében nem jelenteném ki a „telken belül épült A” csoport tornyaira, hogy lakótorony, annak ellenére, hogy ideális esetben akár azok is lehettek. Ezzel szemben a Szent György utca 14/Új utca 9-es torony esetében már jól kirajzolódik a gazdasági földszint és egy lakható emelet.Habár a Fő tér 7. esetében valószínűleg eredetileg a város lehetett az építő, az épületek birtokosai idővel a városlakók lettek. A 13-14. században magukat comes  néven nevező, a városon túl további tornyokkal és várakkal rendelkező katonáskodó és kereskedő réteg jelent meg mint magántornyokkal bíró réteg. Közülük is kiemelkedő az  Agendorfer  a Gaissel  nemzetség tagjai vagy éppen Czenki András comes .A későbbiekben helyüket átvették a beházasodó nemesek és városi patríciusok mint például Turnhofer Tamás ,   míg pár estben zsidók is feltűntek mint egy-egy torony tulajdonosai. Bár ez utóbbi estekben ők csak átveszik a 13. század során emelt épületeket, ekkora a tornyok zöme már körbeépült, de maguk a telkek nem veszítették el kiemelkedő topográfiai helyzetüket.. Ezek alapján a tornyok esetében reprezentáiós értékükkel is számolni kell. Ezt mutatja, hogy idővel több torony is megjelenik mint városháza, ahol már nem egy személy vagy nemzetség, hanem a város hatalmát demonstrálták. Így sorra egymás után három toronnyal rendelkező épület is mint „Rathaus” jelenik meg a forrásokban 1422-től. Elsőként a Kolostor utca 11., majd 1458-tól a Fő tér 7., míg végül 1497-től a háromház téri torony vált városházává." (Szoboszlay Gergely Toronyiránt Sopron városi lakótornyai  A Fiatal Középkoros Régészek VIII. Konferenciájának Tanulmánykötete 2018.)

Sopron tehát nem csak koronázó városként, a civitas fidelissima-ként, foglal el különleges helyet a hazai turizmusban, hanem ritka értékes műemlékállománya miatt is érdemes a belvárosban időzni és szakavatott vezetővel felfedezni a magyar San Gimignano-t!

A soproni cédrus

Miért ültet valaki libanoni cédrust? Mert ez a fa nem pusztán egy különleges növény, hanem sokkal több: évszázados szimbóluma az erőnek, a kitartásnak, a kelet misztériumának. Talán a viharvert magyar sorsnak is. Ezt Csontváry után már nem is kell magyarázni – és az sem puszta véletlen, hogy ezt a cédrust abban korban ültette el valaki, amikor a festő festette híres képeit a fáról. A legnemesebb fafajták egyike az ókor óta, és egyúttal az a faj is, amelyet az emberi civilizáció szinte teljesen kipusztított eredeti közel-keleti termőhelyein. (http://pestbuda.hu/cikk/20160217_tenyleg_maganyos_a_cedrus) És miért ültet valaki cédrust Sopronban?

Majer Antal írja a Soproni Szemlében 1985-ben: "Kis-ázsiai   tanulmányutam   során,   1975-ben   Kis-Ázsia nyugati   hegyein,   a   Taurus-hegységben   többévszázados,  mesés  formájú libanoni  cédrusban gyönyörködhettem.  Itt  értettem meg Csontváry vonzalmát ehhez az utolérhetetlen szépségű fához. Már az ókorban hajóépítésre igen pusztították és csak kis csoportjaik maradtak  fenn,  elsősorban  a  ma  sokat  szenvedő  Libanonban,  amelynek  nemzeti  zászlóját  is  díszíti.  A libanoni  cédrusból Alcsút mellett, a csaplári erdőben él hazánkban a legméretesebb: ma 164 éves, 125 cmvastag és  26  m  magas.  A  soproni  Felsőlövérekben az ún. Zettl-kertben nı méretben a következı példány.Barabits (1966)  60 cm vastagságúnak és 16  m magasnak méri. A ma  113 éves cédrus 85 cm átmérıjő és25 m magas."

Később így ír róla Barabits Elemér: A libanoni cédrus (Cédrus libani) 23 méteres magasságával és 74 cm-es mellmagassági átmérőjével szintén a park jellegzetes fája.  A soproni klíma hatására tobozai csak minden harmadik évben érnek be. Virágzása október közepére esik. Eredeti termőhelyén 40 méter magasra is megnő.

2019-ben sétával hódoltak a soproniak a Pro Kultúra Sopron szervezésében a soproni cédrushoz. A sétán elhangzott Dr. Bartha Dénes szájából, hogy ezek a valóban ezer évekig élő fák az emberiség természet-pusztításának is szimbólumai: jó adottságai miatt ugyanis nemcsak építkezésekre, hanem kereskedésre és fűtésre is használták – már Libanonban is csak egyetlen olyan liget van, ahol igazán koros egyedek élnek. A soproni az ország 3. legidősebb libanoni cédrusa. Melegkedvelő fafaj, minden bizonnyal csemete korában telente betakarták, hogy túlélje a fagyos hónapokat. (Soproni Téma 2019.09.23.)

A fa mai is a Löverekben áll, mely Sopron egyik különleges városrésze. A soproni polgár egykori nyaralóhelye, melyet a XIX. századi Semmeringben magas színvonalra fejlesztett villaépítészet jellemez. A lövér vagy löver egy városrész, de az egykori nyaralókra is vonatkozik és a telekre is. A Zettl löver rendkívüli értéket képvisel, ez pénzben ki sem fejezhető. A faállomány jelentősége messze túlnő azon az értéken, amelyet az ott található faegyedek akár botanikai, akár fatömegbeli pénzbeli értéke képvisel. Bizonyság ez a lőver arra, hogy a soproni polgárok már évszázadokkal ezelőtt is, megelőzve korukat, igen korszerűen gondolkodtak és gazdálkodtak. Elődeink messze előrelátó ténykedését nekünk késő utódoknak tisztelnünk kell. Kötelességünk megérteni szándékaikat és mindent elkövetni, hogy minél több hazai és külföldi természetszerető ember csodálhassa a ránkhagyományozott értékeket.

Zettléknek nyilván az volt az eredeti szándékuk, hogy a Lőverekben létesítsenek egy olyan angolkertet, amelyben a főszerepet a különleges fenyők játsszák. Azért választottak többszáz évig élő fafajokat, hogy a kert hosszú időn keresztül fennmaradhasson. (Tanulmányok Csatkai Endre emlékére 1996.)

Miért ültet valaki cédrust? Mert ez a fa nem pusztán egy különleges növény, hanem sokkal több: évszázados szimbóluma az erőnek, a kitartásnak, a kelet misztériumának. Vagy ahogy Csontváry írta: „Csendes szerénységben él a cédrus, ezredekre kiható türelemmel - türelemmel kell élnie egy nemzetnek is, amíg a koronáját nem éri el.”

Erre tanít minket a soproni cédrus.

Taschner Tamás 2020.

Sopron másképp - Idegenvezetés  és élménytúrák Sopronban és a Fertő-tájon

A Harkai kúp legendája

A geomania.hu szerint: "Soprontól délre, kb. 2 km-re, a Harka felé vezető út mellett, kiemelkedik a Harkai-kúp (vagy Harkai-csúcs) nevű, sűrűn benőtt domb, melyen évtizedeken keresztül bányászták a Soproni gneiszformációhoz tartozó paleozoós metamorf kőzetet (gneisz, csillámpala, kvarcit). A régi feltárásokat a növényzet rég visszahódította, a fejtések a hegyen keresztül vezető ösvényekről alig láthatók. Geológiai szelvény is található a hegyen, remélhetőleg tábla jelzi. A terület a Soproni Tájvédelmi Körzethez tartozik, elsősorban növénytársulata miatt védett." Egy ősi monda szerint a kúp egy híres harcos sírja. A monda pedig a következő:

A gonosz angyal

Ahol az út Sopronból Harka felé kígyózik egy enyhe magaslaton, a vándor érdeklődését a Soproni-hegység lankái keltik fel, melyek az Alpok utolsó kiágazásai. A lankákkal szemben egy hegy emelkedik, melyet nem a természet, hanem úgy tűnik emberi kéz formált. A monda szerint a hunok egy sírja, melynek keletkezése Thudun idejére tehető.

A szétzúzott kezén túl az angyal látványa gyötörte a harcost, akinek az angyal nagy gondossággal próbált enyhítést nyújtani. A harcos átkozta kísértőjét, aki szavát szegte, amikor ő a sajátjait akarta megszabadítani. De az tompa hangon így szólt:

"Tévedsz, szavamat hűen megtartottam, nem fegyver sebzett meg, én hűen védtelek, ameddig a feszülettől távol maradtál. De a kereszttel szemben nem tudtalak megóvni."

"Menj innét, szólt Thudun, megismertem gyengéidet. Tudd meg, te vagy minden teremtés ellensége, aki szívesen játszik urat a hát mögött, és tolvajoknak és házasságtörőknek hízelegsz, hogy te a jóktól az üdvösség örökségét elveszed."

A gonosz szólni akart, de Thudun megérintette az ágy melletti falon a feszületet és a hang elnémult.

Még ezen a napon hordszékkel elvitette magát a régi Savariába, hogy a népét a gonosz csapdájára figyelmeztesse, de út közben a halálangyala meglepte. Utolsó kívánsága az volt, hogy holtteste felett egy hegy emelkedjen, valószínű azért, hogy megóvja a gonosztól. Amikor Thudunt mellével a kereszttel sírba tették, a pokol szellemme csikorgatta a fogát. Amikor a domb elkészült, az gonosz angyal a kővévált könnyeivel harmatos hegyeket szétszakította, az őserdőket a mélybe taszította és elrejette Brennberg ölében. Itt pedig minden egy pillanat alatt elszenesedett.
 
Még ma is hatalmas irdatlan gránit, kvarc tömbök kerülnek felszínre és a csillámpalában talált gránátkristályok, melyek a monda szerint a kővévált könnycseppek.

A monda a www.sagen.at oldalról származik és eredetileg 1834-ben jelent meg nyomtatásban.Ami elgondolkodtató, hogy a monda idejében honnét tudták azt, hogy az egykori Pannónia területe egy ideig avar uralom alatt volt. Sőt honnét tudták hogy: "Az   első   évek   egyik   meghatározó  szereplője  a  tudun,  a  kagán  által  a  szláv  törzsek  vezetői  mellé  rendelt,  az  adóbehajtásért  is  felelős  „biztos”  (ezért  valószínűleg  több  tudun  is  működik  a  kaganátus  határainál).  Az  egymással  küzdő  kagán  és  jugurrus  helyett  nagy  valószínűséggel  a  nyugati  határtérségben  felelős  tudun  szervezi  meg  Nagy  Károly  seregével  szemben  is  a  katonai  ellenállást, majd az elsők között hódol be a frank uralkodónak és veszi fel a keresztséget."  (Forrás: http://real-d.mtak.hu/541/1/dc_205_11_tezisek.pdf)

Ha ezentúl Harka felé megyek és megpillantom a Kóglit, a Harkai kúpot mindig eszembe fognak jutni Sopron és környéke honfoglalás előtti történései, amikor langobardok, majd avarok és szlávok, majd Nagy Károly hódítása után a frank nemesek alakították történelmünket. 

Taschner Tamás 2020.
Sopron másképp idegenvezetés és tematikus túrák Sopronban és a Fertő-tájon

A szentek köztünk jártak - Szent Quirinius

Szent Wolfgang, Szent Szeverin után egy újabb szent következik, aki megfordult Sopronban. Ő Szent Quirinius. Mit írnak róla a különböző források?

A katolikus.hu szerint: "Kvirin (latinul: Ouirinus) Siscia (a későbbi Eszék) püspöke volt. Szenvedéstörténete, melyet nem sokkal halála után írtak, elbeszéli, hogy a Diocletianus-féle üldözésben fogták el. Próbált ugyan menekülni, de Maximus prefektus letartóztatta. Határozottan szembeszegült a parancsnak, hogy áldozzon a birodalom isteneinek, ezért megvesszőzték és bebörtönözték. A börtönben megtérítette az őrt, Marcellust. Három nappal később Alsó-Pannónia kormányzója elé állították, aki Savariába (ma: Szombathely) vitette, s mivel nem tudta rávenni a hittagadásra, követ kötöttek a nyakára és a folyóba (a Perintbe) dobták. A keresztények kiemelték és magukhoz vették szent testét, és a Scarabatensis nevű kapu közelében temették el.  4. század végén Kvirin ereklyéit Rómába vitték, és a Via Appián a Szent Sebestyén-bazilika mögött helyezték el. A 6--7. századi itineráriumok (zarándok-kalauzok) szerint a zarándokok külön fölkeresték. Későbbi hagyomány szerint az ereklyékből a római S. Maria in Trastevere-bazilikába, Milánóba és Aquileiába is vittek."

A forrás jól összefoglalja a szent életét, de nem tesz említést Sopronról, azaz Scarbantiáról, ahogy Quirinus életében  hívták városunkat.

A forrásban említett letartóztatás közben ugyanis Scarbantiában is járt. Pontosabban, miután elfogták, a katonák Pannónia helytartójához, Amantiushoz vezették, aki akkor Scarbantiában / Sopron / tartózkodott. Közben Amantius a ma balfinak nevezett kénes fürdőbe indult, így az agg püspök ügyével csak Sabariában volt hajlandó foglalkozni. Scarbantia határában a megbilincselt Quirinust kísérő százados pihenőt rendelt el. Futótűzként terjedt a hír városunk keresztényei között, és jámbor asszonyok azonnal a szent életű püspök segítségére siettek. Kezén és lábán bekötözték bilincstől feltört sebeit, és étellel, itallal kínálták. Quirinus megáldotta az élelmet és lehulltak róla a bilincsek. Ekkor szelíden megkínálta kísérőit, és velük étkezett. Utána áldást adott az őt körülvevőknek, és a közeli vértanúság bátor vállalásának tudatában továbbindult.Ezt a pillanatot örökíti meg a Szent György templom freskója.
 
 
A scarbantiai hívek megjelölték szent Quirinus pihenőhelyét, melyen a 13. századtól a Pihenőkereszt hirdeti a vértanú püspök emlékét. A történetet feldolgozta Mohl Adolf is a Nyugat-magyarországi mondák és mondafélék című kötetében is. ( http://www.fertotaj.hu/hu/tourinform/mondak_es_mesek.html )
 
Ha a Pinenő kereszt mellett járunk és rácsodálkozunk a régi román stílusú kőemlékre, jusson eszünkbe a szent életű püspök története is!
 
2014. Taschner Tamás
 
Sopron másképp - idegenvezetés és élménytúrák Sopronban és a Fertő-tájon

Bálint napra Nagycenkről

A wikipédia szerint: "A keresztény szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni (akkori nevén Interamna) püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.”

Világszerte, de főleg az angolszász országokban Bálint napján, (február 14-én) tartják a Bálint-nap (angolul Valentine's Day) ünnepét, amely Magyarországon az angol nyelvű elnevezés közvetlen átvétele miatt sokak számára mint Valentin-nap vált ismertté és népszerűvé az 1990-es évektől kezdődően. Ezen az ünnepen (amelynek vallási eredete az idegen elnevezés elterjedése miatt Magyarországon elhomályosult) a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket.

Az időtlen szerelem nyoma a Fertő-tájon is megtalálható, méghozzá Nagycenken.

Igen, a Széchenyi családnak köszönhetjük ezt az értéket, méghozzá Széchenyi Bélának. "Őt 1865-ben újra országgyűlési képviselővé választották, ezúttal a kismartoni kerület jelöltjeként. Eddig a nagy utazások, kalandos, sőt életveszélyes nagy vadászatok lelkesítették legjobban, azonban régi vonzódása Erdődy Hanna grófnő iránt szerelemmé erősödött. Hanna grófnő a császárváros ünnepelt szépsége, elragadóan bájos jelenség volt. 1870. június 22-én kötöttek házasságot. A boldog frigy azonban nem volt hosszantartó, a végzet 1872. október 18-án a grófnét három napos szenvedés után elragadta férje karjaiból. Szerető párjának elvesztését egész életén át gyászolta. Gyermekei, Hanna és Alice grófnők nevelése volt ezután legfőbb életcélja. Nem feledkezett meg azonban azokról a kötelességekről sem, melyeket születése, nemzetségének hagyományai, de különösen atyjának szellemi öröksége rótt rá.
Éveken át neje emlékének szentelte minden gondolatát. Síremlékének tervezése és építése foglalkoztatta. E remek emlékmű a cenki kastélytól a Fertő felé vezető 234 esztendős 2,6 km hosszú, híres hársfasor végén a Fertőt szegélyező bozi dombok fokán áll. A díszes műalkotást Kundmann Károly bécsi szobrász építette vörös svédgránitból. Az elhunyt feleség hű bronzmedalionjával és a hit remény és szeretetet jelképező domborművekkel a Dunántúl egyik látnivalója." www.szivk.hu

Bálint nap alkalmából gondoljunk e két nagyszerű emberre és az ő időtlen szerelmükre!

2014.Taschner Tamás

Sopron másképp - élménytúrák és  idegnvezetés Sopronban és a Fertő-tájon

Herman Ottó és a Fertő

Ebben az évben Herman Ottóra emlékezünk. Hazánk nagyszerű tudósát idézzük emlékezetbe, aki a Fertőn is megfordult. Német családban született Breznobányán, a magyar haza és Kossuth elkötelezett hívévé vált, bár 12 éves koráig csak németül beszélt. Ornitológusként tartjuk számon, ám inkább polihisztor volt, aki tudatosan magyar nyelven publikált. Amikor Brehm Alfréd az Állatok világa híres könyv szerzője 1879-ben Budapesten járt, sehogy sem akarta elhinni Herman Ottónak, hogy a kékcsőrű kacsa nálunk is költ a Mezőségen. Csak a bemutatott pelyhes fiókák győzték azután meg. - Hát miért nem publikálja ezt – kérdezte – hiszen ez nagyszerű! - Régen megtörtént már. - Hol? - A Magyar Akadémia kiadásában. - Magyarul? - Igen. - Hja, akkor el van veszve. Miért nem írnak önök németül? - Én részemről azért nem – felelte Herman Ottó tréfásan, mivelhogy nagy híve volt különben a többnyelvű publikálásnak, - mert többet akarok tudni a németeknél. Mi tudniillik mindent tudunk, amit a németek írnak s azon kívül még azt is, amit magyarul írunk s amiről, mint ezt a ruca is bizonyítja, a németeknek fogalmuk sincsen. (Lambrecht Kálmán: Herman Ottó élete)

És mit csinált Herman Ottó a Fertőn?

A halászatot és a halakat kutatta. Halászati tanulmányait 1883-ban kezdte meg Semsei Andor támogatása mellett, Petényi Salamon "népies" halnevei után nyomozva. Herman Ottó négy év alatt hét hónapot töltött gyűjtőúton. Járt jelentős folyóinknál, a Szernye-mocsarakban, az Ecsedi-lápon, a Drávaszög ingoványos területein, nagy tavaink, a Balaton, Fertő, és a Velencei-tó mentén, a Gyilkos-tónál, hegyi patakoknál, Szádelő-völgyében, Székelyföldön és a Szinvánál, a Bükkben. Összegyűjtött anyagát a magyar halászati kultúra bemutatásának teljességre törekvő igényével, osztályozva és rendszerezve tette közkinccsé a közelgő millenniumi ünnepségek előtt. A halászati tanulmányokban kibontakozó módszeréről írja, hogy "egy vizsgált nép - ebben az esetben a magyarság - őstörténetét élő ősfoglalkozásainak tárgyi része, azok díszítése, használata illetőleg terminológiája világítja meg. Ezek a tárgyak egyrészt összevetve Magyarországon feltárt régészeti leletekkel, arra is következtetést nyújtanak, hogy milyen kapcsolat fűzte a magyarokat az előttük itt lakó népekhez. Másrészt e tárgyak arról is tanúskodnak, hogy a magyarság merre vándorolt, illetve vándorlása közben milyen népekkel került kapcsolatba".

 

A magyar és az óvend halászszerszámok közötti összefüggés kutatása céljából utazott Berlinbe, majd visszaútján a Fertőnél állapodott meg. A Fertőn kívül még volt számára egy elhagyatott pont, amely sok ősi elemet ígért: Nagydobrony, mely a Szernye mocsárvilágához tartozott, s ezért legjobban a "jég hátán" volt kutatható. Miután a keleti résszel végzett, innét nyugatra, valamint a Fertőre fordította figyelmét. 1886. január 6-án a Fertőnél, Hegykő magyar községben zárta le a végleges útinapló írását. (http://www.matud.iif.hu/05feb/11.html)

Herman (1887) A magyar halászat c. könyvében népies elnevezések alapján 16 halfajt sorol fel a Fertőből. A fajlistája a fajismertetőknél kiegészül további 5 fajjal, így összesen 21 faj előfordulását rögzítette a tóból. Bárdosi (1961) publikációjából tudjuk, hogy Herman Ottó nagy figyelmet szentelt a fertői halászatnak. Különösen nagy eredménynek tartja, hogy Herman Ottó a Fertőn olyan vejsze- és szigonytípusra talált, mellyel az ország más részein nem találkozott.(http://haltanitarsasag.hu/ph3/Sallai_et.al_Pisces.Hungarici_2009.pdf)
 
2014-ben ünnepli az ország Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor halálának 100. évfordulóját. Népszerűsége, megbecsültsége a mai napig töretlen, emlékének ápolása élő hagyomány. Halhatatlan alakja kiemeli őt korából, korszakokon át szolgál példaképül az ifjú és felnőtt magyar emberek számára. Emlékezzünk rá mi is, kései utódok, a Fertő-tájon.
 
2014. Taschner Tamás

A szentek köztünk jártak - Kapisztrán Szent János

A soproni bencés templom kitüntetett helyén van egy régi szószék, amit minden látogatónak megmutatnak. Erről a szószékről prédikált Kapisztrán Szent János és hívta a török ellen keresztes háborúba a népet, írják az utikönyvek. Azt már tudom, hogy az a bizonyos prédikáció latinul hangzott el és tudom, hogy a szószék eredetileg nem bent, hanem  a templom külső falán volt. Egy hasonló szószék eredeti állapotában, azaz a külső falon Bécsben a Szent István dómnál látható. Érdemes összehasonlítani a kettőt.

 

Már csak az a kérdés, hogy ki volt Kapisztrán Szent János és mikor járt Sopronban. Kapisztrán Szent János olaszul Giovanni da Capestrano (Capestrano 1386. június 24. – Újlak 1456. október 23.) itáliai teológus, hitszónok, inkvizitor, a nándorfehérvári diadal hőse, Magyarország védőszentje.

János Dél-Itáliában, a mai Abruzzi tartományban található Aquila közelében, Capestrano faluban született. Apja "északi báró", minden valószínűség szerint német származású zsoldoskapitány, mert a család később Tedeschinek, azaz Németnek nevezte magát. Az Anjou uralkodókkal költözött délre, és végül a nápolyi király hűbérese lett. A Nápolyi Johanna körül kialakult hatalmi viszály miatt sokat szenvedett a környék, és bizakodva tekintettek a határozott idegen úrra. Tőle azt remélték, hogy megvédi a népet. De hamarosan, 1392-ben életét vesztette, és ellenségei könyörtelenek voltak. János gyermekkorának egyik szörnyű élménye volt, hogy a szeme láttára égették fel atyja várát.

A bécsi Kapisztrán szószék


János ifjúkorában világi életet élt, jogot tanult, a perugiai egyetemen a jogtudós Pietro de Ubaldis tanítványa volt, sikeres bíró és csakhamar a nápolyi törvényszék elnöke lett. 1412-ben Nápolyi László Perugia kormányzójává nevezte ki. Mivel a város az idegen uralom elleni zavargások helyszíne volt, János azt kapta feladatul, hogy kemény kézzel állítsa helyre a rendet, amit sikerrel teljesített is. 1416-ban azonban a szomszéd tartományi központ, Rimini ura elfogta és börtönbe vetette. A fogság alatt János kétségbeesésében elvetette egész korábbi életét, és amikor sikerült kiváltani a fogságból magát, 1416. október 4-én belépett a ferences rendbe.

Bernardin tanítványa lett. Őt követve pappá szentelésétől 1420-tól kezdve nagy hatással tartotta prédikációit számos városban. Nevének hallatán akkora tömeg gyűlt össze, hogy a templomok nem tudták befogadni az embereket, így aztán többnyire a tereken tartotta prédikációit. Amikor nem prédikált az eretnekséget ostorozó műveket írt. Az igehirdetés közben tevékenyen támogatta Szent Bernardin reformjait, melyek főként a renden belüli szigorúbb hierarchikus fegyelmet irányozták elő. Sziénai Bernardinhoz hasonlóan különös tiszteletet tulajdonított Jézus Szent Nevének, ami miatt őt is eretnekséggel vádolták meg. 1429-ben Jánost más obszerváns szerzetesekkel együtt Rómába rendelték és társai, mint kiváló szónokot őt bízták meg, hogy tisztázza őket a vádak alól, ami a bíborosi testület előtt sikerült is neki. Hamarosan már az inkvizíció fő vezetőjeként tevékenykedett Ferrarában, Velencében, majd Szicíliában.

IV. Jenő és V. Miklós gyakran bízták meg követi feladatokkal, amelyek teljesítése során nem válogatott az erőszakos eszközökben. 1439-ben őt küldték követségbe Milánóba és Burgundiába, hogy V. Félix ellenpápa működését megakadályozza, 1446-ban a francia király udvarába helyezték pápai nagykövetként, ahol 1449-re sikerült végleg felszámolnia az akkor már 70 éve fennálló avignoni ellenpápaságot.

1451-től működési helyét a Habsburgok bécsi udvarába tette át, mint a pápa apostoli nunciusa. Szolgálatának ideje alatt bejárta a Német-római Birodalom, Csehország és Magyarország területét. Huzamosabb időt töltött IV. Kázmér lengyel királynál is. A 15. század itáliai prédikátorai közül az egyetlen volt, aki Itálián kívül is nagy hatást gyakorolt. Az inkvizíció vezetőjeként az eretnekek és a zsidók üldözését irányította Lengyelországban, Németországban, Csehországban, Magyarországon és Moldvában, ami sokezer ember kínvallatását és kivégzését jelentette. Csak Boroszlóban 300 zsidót égetett meg. Mindenekelőtt azonban a csehországi husziták német és magyar földön is rohamosan terjedő vallási mozgalmának kiirtását tűzte ki célul. Kapisztrán János mindent elkövetett a cseh husziták és a római pápa küldöttei közötti béketárgyalások megakadályozására, mert mindenfajta békés megoldásban az eretnekséggel való összejátszást látott.

Végül, miután 1453-ban Konstantinápoly elesett 1454-ben III. Callixtus pápa a hetvenes éveihez közeledő Kapisztrán Jánost küldte, hogy prédikációjával főként Németországban az Oszmán Birodalom ellen gyűjtsön kereszteseket. 1455-ben Magyarországra érkezett és a török elleni széles nemzeti összefogás létrehozásán fáradozott. A korábbi sikertelenséggel nem törődve 1456 tavaszán újra lelkesen fogott hozzá a keresztesek toborzásához. A sikeresen összegyűjtött sereggel 1456 nyarán Hunyadi János táborába sietett, hogy segítse a nagy hadvezért Nándorfehérvár megvédésében, melyet akkor már II. Mehmed szultán serege ostromolt. Hunyadival együtt seregével sikeresen törve át a török hajózárat bejutott a várba, ahol az ostromlottak nagy lelki segítségére volt. Az ostrom alatt mindvégig buzdította a harcolókat, akik sikerrel verték vissza a megújuló rohamokat. A sikeren felbuzdulva bátor tettre szánta el magát. Keresztjét a magasba emelve vezette lelkes keresztes seregét a meglepett törökre. Ezt látva Hunyadi is kitört, és az egyesült sereg elsöpörte az ostromlókat.

Kapisztrán János nem sokkal a diadal után a táborban dúló pestis áldozata lett. Betegágyán a Szerém vármegyei Újlakon maga V. László király is meglátogatta. Kívánságára a pápától küldött kereszttel ékesített ruhában temették el.

A pápa a keresztesek győzelmének örömhírére rendelte el az Urunk színeváltozása új ünnep bevezetését a katolikus egyházban, és a győzelem emlékét őrzi a déli harangszó is, amelyet a harcolók megsegítésére rendeltek el a harcok alatt. Kapisztrán Jánost 1690-ben VIII. Sándor pápa szentté avatta. Bár holtteste a török uralom zavaros éveiben örökre eltűnt, a Magyar Katolikus Egyház ma is saját szentjeként emlékezik rá. Szobrát 1921-ben a budai várban a helyőrségi templom előtt állították fel. Emléknapja, egyben halálának napja október 23. http://szentekelete.hupont.hu/15/kapisztran-szent-janos#ixzz2wcuR2k22

 Kapisztrán Szent János 1456-ban járt az akkor még ferences templomban, prédikát a soproniaknak és megállapította, hogy Magyarországon a huszitizmusnak sok titkos híve van. A szószéket pedig a soproniak annyira tiszteletben tartották, hogy a templom barokk átalakítása során levették kívülről és a belső térben helyezték el.

Taschner Tamás 2014.

Sopron másképp - idegenvezetés és élménytúrák Sopronban és a Fertő-tájon

Hogy nem épült meg a Bécs-Sopron vízi út

Az osztrák fővárost és Sopront a történelemben és most is számos kapcsolat fűzi össze, ősi közlekedési útvonalak mellett fekszenek, elég csak a római birodalom útjára gondolni Vindobona és Scarbantia között. De volt egy időszak, amikor komolyan felvetődött egy vízi út kiépítése is, a terv pedig a brennbergi szén felfedezésével és fellendülő bányászatával függött össze.

1793-ban érlelődött meg brennbergi szénbánya a bérlőtársaságban az a nagyjelentőségű terv, hogy Bécs és Sopron között hajózhatócsatornát építenek, mely lehetővé teszi a brennbergi szénnek a legnagyobb fogyasztócsoporthoz olcsó vízi úton való szállítását. A bányabérlő társulat 1795 április 8.-án, a Wiener Zeitung szerint, Ferenc császár engedélyét elnyerte a csatornaépítéséhez, melynek célja az, hogy „a Sopronban termelt legjobb szén a legolcsóbb áron kerüljön Bécs és vidéke lakosságának birtokába.“ Ugyanez év augusztus 16.-án a király maga is belép a részvénytársaságtagjai közé s 50.000 forintot fizet be. A cég címe: Cs. és kir. szab. Kőszénbánya és Csatornaépítő Részvény Társaság. A csatorna 1797-től 1803-ig épült és Bécsújhelyig jutott el, amikor a két végpont között a rendszeres közlekedés meg is indult. Elkészült a terv Sopronig is, de a magyar földesurak nem voltak hajlandók földjeiket átengedni. 1810-ben a király elhatározta, hogy Lajtaújfalun át Pecsenyédig folytatja az építést s a hatalmas munka 1811-ben kivitelre is került. Április 19.-én Pecsenyéden megjelent a király János főherceggel s miután a hajózást megnyitotta, tárgyalást kezdett az odakért magyar főurakkal, a terv által érintett telkeik átengedéséről. A főurak a kívánságnak nem tettek eleget,ősi jogaik csorbításáról beszéltek s a királyt mélyen megbántották. Kijelentette, hogy a tervet elejti s azonnal elhajtatott. A főurak megdöbbenésükből felocsúdva, utána hajttattak, a lajtaújfalui hídnál kocsiját utolérték, megígérték, hogy mindenbe beleegyeznek, de a király örökre megmaradt elhatározása mellett.Így nem épült meg a vízi út Sopron és Bécs között.

(A csatorna elkészült része Bécs és Bécsújhely között, a mai napig megtalálható.) A cikk a Soproni Szemle 4. évfolyam 4-5. szám alapján készült.

Taschner Tamás 2015.

Sopron másképp- idegenvezetés és élménytúrák Sopronban és a Fertő-tájon

A weboldalt készítette a dentalpannonia.net. A tárhely fenntartója a pannoniahotel.com. A tartalom szolgáltatója: Taschner Tamás.